Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A halál!

A halál táncát járva jöttem rá arra,
Ki is vagyok én. Síromhoz közel,
Sírkereszt fejem fölött…
Nincs visszaút, itt a vég.

Könnyek, áztatta szemem
Lassan lecsukódik,
Szívem utolsó dobbanása elhangzik
Nincs visszaút, itt a vég.

Sokan vannak itt talán 1000.
Mennyi barát, rokon, idegen
Kit ismerek, kit nem
Kit legjobban szeretem
Elfelejtettem… itt a vég.

Sokan sírnak, zokognak
Te mégse vagy itt.
Azt hittem halálom óráján
Láthatlak még… itt a vég.

Szól a tiszteletes,
Eltemetni kész
Könnyzápor érkezik
Nincs mit tenni, itt a vég

Halálom óráján
Egyedül hagytál
Örök sötétségbe zártál

 

Az élet rövid, a perc röpke, de vigyázz, mert egy perc alatt egy élet mehet tönkre."

"Dalolj belül ha fáj is,
Nevess ha zokogni kell
Tanulj meg szenvedni
és akkor boldog leszel!"

"Az élet nehéz. A gondokkal szembenézni,és azokat megoldani fájdalommal jár. Mégis épp felismerésük és megoldásuk folyamatában rejlik az élet értelme..."

Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen eljött az ideje.

Az élet igazságos. Aki rosszul hall, az jól lát, aki rosszul lát, az jól hall, akinek az egyik lába rövidebb, a másik biztos, hogy hosszabb. (XD)

Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.

Volt már valaha olyan álmod, ami annyira valóságosnak tűnt, hogy mikor felébredtél, nem is tudtad mit higyj?

Nem attól leszel menő, ha a legújabb cipőket hordod, és nem is attól, ha neked van a legdivatosabb hajad és a legjobb pasid... menőnek lenni annyi, hogy önmagad vagy, és ezt még szereted is !

Mosolyogj, hiszen 60 másodperc amit bosszankodással töltesz valójában egy perc boldogság, amit sohasem kaphatsz vissza!

Az élet túl rövid ... csókolj lassan, nevess őrülten, szeress igazán és bocsáss meg gyorsan

Néha a legnehezebb és a leghelyesebb dolog ugyanaz

Úgy éld az életed, ahogyan te akarod, és ne úgy, ahogy mások akarják

Fáj

Fáj a szív, ha szeret,
Fáj az élet, ha épp nem túl kerek.
Fáj a valóság, mikor nem egy édes álom,
Fáj a világ, mert magamat nem találom!

Amikor azt mondta,: VÉGE ,Megölt,

Szívem megszakadt,s ezer darabra tört!

A bizalom eltűnt mintha sohasem lett volna!

„Örökké szeretlek” Mindig ezt mondta!

Nem hallottam mást csak a lelkem sírását,

Fájt! Tudtam hogy már sosem ölel át!

Ránéztem , és nevetett! Viccesnek találta!

Ez volt életem legrosszabb rémálma!

"Amikor úgy néz rád valaki, mintha te lennél az utolsó csoda a Földön, az a szerelem ..."

"Az embert nem a fájdalom öli meg, hanem a remény, amiben csalódott!"

"Valakit megszeretni egy pillanat is elég, valakit elfeledni egy élet is kevés."

"Van, aki könnyen megkapja, akit szeret, van, aki sír szenved, míg az ővé lehet. Van aki könnyek nélkül tud feledni. Van, aki meghal, mert igazán tud SZERETNI!"

"Nem arról van szó, hogy félek meghalni, de szörnyen, szörnyen félek attól, hogy ne éljek!"

„Rám nehezedik egy emlék
Egyszer az ablakra fagyott az arcom
úgy vártam valakire
akiről azt hittem, hogy szeret.
Még bennem szoronganak a könnyek
mert nem jött el mégsem.”

„Összetört szív oson az éjben, csalódottan bandukol egy szikla szélen. Óvatlan pillanatban megcsúszik lába és elnyeli őt a sötétség szája.”

„ Csak akkor jövünk rá, hogy valaki milyen fontos volt nekünk, mikor elveszítettük. ”

„Átvágnak bánatodon, és otthagynak mozdulatlanul... ócska emléktárgyak között.”

„Légy jó és magányos leszel.”

"Kövesd a megérzéseidet, ahogy a régi hajósok követték a csillagokat. Az utazás lehet magányos, de a csillagok elvezetnek célodhoz."

„Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át,
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.”

„Itt ülök egyedül, földön kuporodva
várom, hogy valaki vállam simogassa
várom őt, ki nem jön el soha.”

„A magányosság idején látjuk, hogy nem vagyunk fontosak a nagy, mozgalmas világ számára, és hogy az sem fontos a mi számunkra.”

„Oh, drága magány, az egyetlen társam,
kivel már az életet, oly sokszor megpróbáltam,
S mindig ugyanaz, csalódások sora,
Mindig nézz előre, de vissza soha...”

„Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki, amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki!”

„Próbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni!”

„Néha csak akkor jövünk rá hogy mennyire szerettük a másikat, mikor már elvesztettük.”

„Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül!”

„Oh, drága magány, az egyetlen társam, kivel már, oly sokszor megpróbáltam, S mindig ugyanaz, csalódások sora, Mindig néz előre de vissza soha...”

"-Te szereted a magányt? -Nem, azt hiszem a magány szeret engem"

"Belül én már rég meghaltam, csak a maszkom él..."

"Nekem más a véleményem, nekem, nem kell érdemérem, ami a szívemen a számon, teljes függetlenség az álmom..."